Egy kis Flat Track történelem

Egy short track verseny olyan, mintha ökölpárbajt vívnál valakivel egy telefonfülkében. Nos, ami azt illeti, a fél és egymérföldes flat track sem sokkal különb...






- Ha jól ledöntöd, nagyobb biztonságban vagy. Legfeljebb kicsúszik és kész. De ha nem döntöd le eléggé, akkor a kigödrösödő pályán csúszás közben megakad a kerék és átdob. De így is nagyon jó buli, na!


A fentiek a reptéren hangzottak el, ahol vártuk a még hiányzó újságírókat, és egy sör mellett beszélgettünk arról, hogy mi vár ránk. Annyit tudtunk, hogy a program neve Ride, ride, slide! Éppen Harley-Davidson-teszten voltunk, így még csak nagyon műveltnek sem kell lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, ez bizony valami flat track program lesz. Az osztrák kolléga már volt valami hasonlón és éppen emlékeit osztotta meg velünk. Szerinte a legtöbb esést az okozta, hogy az újságírók nem merték eléggé ledönteni a motorokat. De nagyon nagy buli – mondta.



Eljött a nagy nap, motoros farmer helyett bőrnadrágot, krosszcsizmát húztunk, és hamarosan Rubén Xaus ex Superbike-vb- és MotoGP-menő instrukcióit hallgattuk egy hevenyészett, mindazonáltal tökéletes kis gyakorlópálya mellett.

- Döntsétek le, terheljetek a lehető legelőrébb, a motor hátulja hadd menjen, az elejét könnyen tudod kontrollálni. Támaszkodj meg a bal lábon, tedd be az ív belseje felé, ez lesz a harmadik kereked… lábfej előre nézzen, nehogy megcsavarodjon… a féket felejtsd el, gázzal csúsztasd a hátulját. Ha állandóan elveszed és újból ráadod, hintázni fog, állandóan változik a geometriája…

A szóbeli instrukciók után jött a papucshúzás, csakis a bal lábra. Acélpapucs – természetesen, aztán az első körök párokban. Néha már elértük a 40-es sebességet is, a gázt természetesen el-elvettük, a hátsó fékhez is hozzányúltunk, és nem döntöttünk elég nagyot. Rubén ordított, mi élveztük a csetlés-botlást, még a bénábbak is javultak körről körre. Este a bárpultnál már mindenki úgy emlékezett, hogy óriásikat broadside-olt és akkorát döntött, hogy… Én is úgy emlékeztem. A rólam készült képeket meg nem nagyon mutogattam.

Harley-Davidson wreckig crew





Speedway, flat track, grass track, long track


A flat track az egyik lehető legamerikaibb sportág. Na jó, a pankráció, a baseball és az amerikai foci után. Hivatalos gyökerei Amerika 1920-as éveinek kezdetéig nyúlnak vissza, valójában azonban egyidejű magával a motorozás történelmével, mert úgy hisszük, hogy a motorversenyzés abban a pillanatban született meg, amikor az első két motoros összetalálkozott valahol. Miután akkoriban több volt a földút, mint az aszfalt, az első spontán motorversenyek lettek a flat track ősei. Nem sokkal később az összecsapások kezdtek szervezettebb kereteket ölteni, de ez nem azt jelenti, hogy rögtön legálisak is lettek volna. A versenyek kezdeti időszakban nagyrészt laza burkolatú utakon, ösvényeken, majd szilárd talajú közutakon, kisvártatva 45 fokban döntött, versenyzési célokra épült motodromokban zajlottak, deszkapályán.


Harley-Davidson KR 750

Aztán a gazdasági világválság nagyrészt el is söpörte a nagy karbantartási igényű deszkapályás versenyeket, de a jóval olcsóbban megrendezhető dirt tracket továbbra is imádták a népek. Különböző talajok, távok, lebonyolítási rendszer jellemezték a speedway, a grass track, long track (Európában ismertebb nevén sandbahn) és a flat track versenyeket.

Ez utóbbiakat tömörített agyagtalajokon kialakított 1/2 és 1 mérföldes ovál pályákon rendezték, futamonként négy-négy indulóval. A kezdeti motorokon nem volt fék, igaz, a maiakon is csak hátsó van. Ez ugyan eléggé félelmetesen hangzik, valójában jóval kevésbé veszélyes így a versenyzés, ugyanis a laza talajon már attól is fejre állna a motoros, ha csak rágondolna az előfékre.



Az 1924-ben megalapított AMA (American Motorcycle Assosiation) már megalakulásának évében lefektette a motorversenyzés alapszabályait, a közútit csakúgy, mint a dirt track versenyekét.
Az A osztályban speciálisan épített gépekkel a gyárak által fizetett versenyzők mérkőztek meg egymással.

1930-ban hirdettek először hivatalos flat track nemzeti bajnokot, ez az Indian színeiben induló Jim Davis lett az Ohio állambeli Columbusból. Az első Indian-győzelmet 1931-33 között három Harley-Davidson-győzelem követte a korábban Indiannal és Excelsiorral is versenyző Joe Petralival a nyeregben, és ezzel kezdetét vette a Harley-Davidson és az Indian több évtizedes öldöklő párviadala a bajnoki címekért. A Harley első flat track hőse is Petrali lett, aki a 20-as, 30-as évek egyik leghíresebb versenyzőjévé és szerelőjévé vált, bár első győzelmét tízegynéhány évesen egy egyhengeres Indiannal szerezte meg. Pályafutása alatt 49 AMA nemzeti bajnoki címet zsebelt be különféle
szakágakban.

Biztonsági okokból fék nélkül


1933-ban az AMA bevezette az úgynevezett C kategóriás versenyeket, ahol a szabályok értelmében csak kismértékben módosíthatták a gyári gépeket. Ez a kategória jóval elérhetőbbé tette az egyszerű emberek számára a versenyeken való részvételt. Az oldalt szelepelt gépek maximum 750 cm3-es, a felül szelepeltek 500 cm3 lökettérfogattal rendelkezhettek (érdekesség, hogy ez a rendelet 1969-ig érvényben volt). A fél mérföldes és a mérföldes versenyeken a fék biztonsági okokból nem volt engedélyezett.


A flat track pályákon csak balkanyarokat alakítottak ki, és a motorok geometriáját is a balkanyaros vonalvezetéshez tervezték. A lábtartókat aszimmetrikusan helyezték el, a bal oldali hátrébb és magasabban helyezkedett el, mint a jobb oldali. Széles kormányt használtak, ezzel könnyebb volt irányítani, kontrollálni a motort a kanyarokban. Az A osztályos versenyzők 130 mph/h, azaz 210 km/h-s sebességgel száguldottak az egyenesekben. „Add rá a gázt a leghamarabb, vedd el a legkésőbb”, ez volt a versenyek máig érvényes filozófiája.



A flat track versenyeken hamar kialakult a nemek közötti egyenlőség, férfiak és nők egy mezőnyben, együtt versenyeztek. A szakág remek inkubátornak bizonyult, számos későbbi nagy versenyző innen lépett tovább a nagyobb presztízsű több pénzzel kecsegtető szakágak felé. A 70-es, 80-as évek nagy MotoGP-sztárjai Kenny Roberts és Eddie Lawson, vagy a 2000-es évekből Nick Hayden, mindannyian a flat track pályákról érkeztek a MotoGP világába. Az offroad motorozás mára az összes gyorsasági versenyző kiegészítő edzéseinek szerves részét képezi. Valentino Rossi pályája Tavulliában, a híres Rossi’s Ranch szintén egy flat track pálya, ahol Rossi a saját edzései mellett rendszeresen vendégül látja egy-egy összecsapásra, edzésre versenytársait.


Gary Nixon 1967-ben Triumph 500-assal


A kétütemű Yamaha TZ 750. 157 kg, 90 lóerő



A Harley-Davidson és az Indian harcai

A világháború évei alatt természetesen Amerikában is pangott a motorsport, a gyártók kapacitását lekötötte a hadigyártás, a béke beköszöntével viszont újult erővel vetették magukat a gyárak a versenyzésbe. Az ötvenes évek elején a Harley és az Indian mellett először az angol, majd a japán gyárak is megjelentek a flat track pályákon gépeikkel. A Triumph 1951-ben nyert először az AMA bajnokságában Jimmy Phillipsszel, a BSA 1952-ben Al Gunterrel. Az 1953-as év nemcsak az Indian utolsó győzelmét hozta Ernie Beckmannal, de az egész cég bezárását is, a névvel legközelebb csak 2017-ben találkozunk majd flat track versenyek vonatkozásában. 1963-ban a Matchless nyeri első AMA nemzeti bajnoki győzelmét Dick Mannal, 1969-ben pedig a spanyol Bultaco és az Ossa, de a Harley pozícióját igazából senki nem tudja megingatni. Ebben persze szerepet játszott az AMA 1933 óta (!) érvényben lévő szabályozása is, amely 500 cm3-ben maximálta a modernebb felül szelepelt motorok lökettérfogatát és 750 cm3-ben az oldaltszelepeltekét.


Harley-Davidson KR 750




Csillag születik – Hogy mi??? Fék egy flat trackeren?


1969-re már tarthatatlan volt ez a korlátozás, és szelepkonfigurációtól függetlenül 750 cm3-ben maximalizálták a C kategória gépeinek lökettérfogatát. 1970-ben jelent meg a Harley-Davidson új, felül szelepelt erőforrással szerelt flat track gépe, az XR750, amelyet a 900 cm3-es XLR löketének rövidebbre vételével alakítottak ki. Az első két évjárat vas hengerfejei és hengerei hajlamosak voltak a túlmelegedésre, így 1972-re vadonatúj alumínium hengerfejekkel és hengerekkel látták el, nagyobb furatot és még rövidebb lökethosszt kapott, a térfogat maradt 750 cm3. Ceriani villával, Girling központi rugóstaggal és üvegszálas tankkal, ülésidommal rendelkezett. Tömege mindössze 140 kg körül volt (a mai Sportsterek 230 kg körüliek). Az XR 750 valóságos ikonná vált, egyes szerzők minden idők legjobb flat track motorjának tartják. A legendás amerikai motoros kaszkadőr, a pályafutása alatt 440-nél több csonttörést elszenvedett Evel Knievel kedvenc típusaként említette.

1970-ben a szabályok első ízben lehetővé tették, hogy dirt track, short track és speedway versenygépeken hátsó fék legyen. Elsőt a mai napig nem használnak.

2017 az újjászületés éve


Az Indian név hat évtizedes tetszhalott állapotából egy sikertelen újraélesztési kísérlet után 2011-ben a tőkeerős Polaris Industrieshez kerül. A gyártás új modellekkel és a régi nevekkel indul be, és az Indian azóta folyamatosan növeli piaci részesedését az Egyesült Államokban és az európai piacokon. 2017-ben az új FTR 750-nel visszatér a flat track versenyzéshez és a Harley-Davidsontól elcsábított versenyzővel, Jared Meesszel március 16-án rögtön meg is nyeri a daytonai nyitó versenyt, majd 2018-ban ismét nemzeti bajnoki címet nyer. A Harley-Davidson a 2016-os, felül vezérelt, vizes XG750-el egyelőre nem találja a megoldást az Indian csodafegyverével szemben.



Az utóbbi években átalakították a verseny szerkezetét, kommunikációját és alig két év alatt látványos fejlődést értek el. Ma az AMA American Flat Track Seriesben három kategóriában állnak rajthoz a versenyzők. Az AFT Singlesben 450-es gyári offroad motorokon alapuló flat track gépekkel a sportág leendő csillagai versenyeznek, az AFT Twins osztályban maximum 900 cm3-es, egyedi gyári versenygépekkel állnak rajthoz, az AFT Production Twinsben pedig kéthengeres utcai alapokból fejlesztett flat trackerekkel versenyeznek (BMW, Ducati Scrambler, Harley-Davidson, Honda, Kawasaki, Suzuki, Yamaha).

A FansChoice.tv felmérése szerint 2018 előtt 193 000 néző kísérte figyelemmel a versenyeket, a szakág megújítása után, 2018-ban már 2,6 millióan kísérték figyelemmel a történéseket (forrás: www.inc.com). A flat track sport népszerűsége rohamosan nő Amerikában és a vintage, scrambler, tracker őrülettel immáron Európában is.
Következő számainkban bemutatunk egy hazai flat track pályát, egy flat track iskolát és pár motort is. Ismerkedjenek meg a sportággal, és tegyenek egy próbát vele csak úgy buli szinten. Tartsanak velünk.


Adorján Zoltán 13-szoros bajnok a Sapka Művek Harley Street 750 alpú flat trackerével